Először 2015-ben utaztam Japánba mesterem, Masakazu Kusakabe meghívására.

Ekkor csupán három hónapot töltöttem ebben a csodálatos országban. Asszisztensként segédkeztem Kusakabe sensei anagama kemencéjének építésében Fukushima prefektúrában, Miharu machiban, majd Mashikóban egy földrengésben megrongálódott noborigama kemence alapjának helyreállításában. Emellett Kiotó közelében, egy erdőben található fatüzeléses kemence megépítésében is részt vettem.

A három hónap elteltével úgy éreztem, hogy a kultúra annyira magával ragadott, hogy szeretnék visszatérni, és mélyebben megismerni a japán, különösen a mashikói kerámia kultúráját, valamint a helyi alapanyagokat.

Ugyanebben az évben találtam egy ösztöndíjpályázatot, amelyet a Japánban működő Kanbe Foundation írt ki külföldi keramikusok számára tanulmányaik támogatására. Jelentkeztem a pályázatra, és 2016 februárjában értesültem a kedvező eredményről: lehetőséget kaptam arra, hogy Japánba utazzak. Májusban, a vízum megszerzése után, meg is érkeztem, hogy megkezdjem a kutatásaimat.

A pályázatom megvalósításának helyszínéül kezdettől fogva Mashiko szolgált. Egy helyi stúdióban, a Mashiko Tougei Clubban kezdtem önkéntesként dolgozni, miközben elkezdtem megvalósítani az ösztöndíjas programomat.

Az ösztöndíj célja a helyi agyagok és alapanyagok felhasználásával történő tárgykészítés volt, emellett azonban a shino égetés is az érdeklődésem középpontjában állt.

Kezdettől fogva saját kezűleg bányászott agyaggal dolgoztam, mert elbűvölt az a nyers tisztaság, amelyet a helyi agyag érintésekor tapasztaltam.

Ahogy telt az idő, egyre jobban magával ragadott a hely szellemisége és a helyi alapanyagok karaktere, ezért úgy döntöttem, hogy meghosszabbítom a Japánban töltött időmet, és tovább tanulmányozom a helyi mázakat és agyagokat.

A shinót követően elkészítettem a saját oribe mázamat, majd elkezdtem kifejezetten a mashikói tradicionális mázak elkészítésére fókuszálni, valamint arra, hogyan illeszthetők be ezek abba a formavilágba, amelyet a funkcionális tárgykészítés során kezdtem megvalósítani.

Ahogy egyre több gyakorlatot szereztem a korongozásban, ezzel párhuzamosan tanítani is elkezdtem a korongozást a Mashiko Tougei Clubban, egyéneknek, valamint kis- és nagycsoportoknak. Emellett elkezdtem fatüzeléses égetéseknél is asszisztálni.

Ezzel egyidejűleg, a kint tartózkodásom harmadik évében, elkezdtem részt venni a helyi mashikói kerámia vásáron, a Mashiko Toukiichin, amelyet évente kétszer, tavasszal és ősszel rendeznek meg.

Az évek során egyre több kapcsolatom alakult ki galériákkal és viszonteladókkal, így ma már Japán számos galériájában elérhetők a munkáim, többek között Oszakában, Kiotóban és Gunmában.

Így történhetett meg, hogy immár lassan tíz éve élek Japánban, Mashikóban, ahol korongozást tanítok, valamint kiállításokon és craft fair-eken veszek részt.